Az emberiség története szorosan összekapcsolódik a tűz történetével. A tűznek fontos szerepe volt az emberréválás folyamatában, hiszen a tűz ismerete emelte ki az embert (többek között) az állatvilágból. A tűz, amit a vadak távoltartására, sütésre, főzésre és nem utolsósorban fűtésre használtak őseink, máig az otthon melegének a jelképe. A természeti népek a tüzet istenként tisztelték, áldoztak a tűznek, általa az istennek.
A görög mitológiában Prométheuszt, az istenek szigorúan megbüntették, mert ellopta az isteni tüzet a halandó embereknek. A tűz tehát az istenek féltve őrzött kincse volt, aminek jelentősége, értéke felbecsülhetetlen az emberek számára.A Föld hidegebb, északi területeinek meghódításával felértékelődött a tűz, a meleg szerepe az emberek életében. A hűvösebb égövekben az emberi civilizáció számos központja jött létre. Az itt élőknek meg kellett küzdeniük az évszakok váltakozásából adódó hőmérsékleti különbségek problémájával. A körülmények hatására kialakult a fűtés és annak ezer módja, típusa.
A népvándorlások korában a fűtés csak a tábortüzekre korlátozódott, amikor a vándorló csoportok szabad tüzek körül melegedtek, a természetben található éghető anyagok voltak a fűtőanyagaik. Később, az állandó lakóhelyek létrejöttével a tűz is bekerült a lakóépületekbe. Eleinte, mint nyitott tűzhely, később különböző fűtőalkalmatosságok formájában: kemence, kályha, kandalló stb.
A fűtés fejlődésével a fűtőanyagok összetétele is megváltozott: eleinte fát és a felszínen található más éghető szerves anyagokat használtak fűtőanyagként (trágya, tőzeg, növénymaradványok, barnaszén). A népesség növekedése és az ipari fejlődés a fűtőanyagok mennyiségének és minőségének jelentős változását hozta magával. Előtérbe kerültek a nagyobb fűtőértékű energiahordozók: a különböző széntípusok.
Megkezdték a szén bányászatát, immár nemcsak külszíni műveléssel. Jelentős változást a szénhidrogének felfedezése hozta. A kőolaj és földgáz üzemi kitermelésének, felhasználásának elterjedése a XX. századra tehető. A tömeges felhasználás az energia központi termelését és elosztását tette szükségessé. Az elektromos energia felfedezése ezt a folyamatot segítette, gyorsította. Szén, kőolaj és földgáz üzemű erőművel termelték az elektromos áramot.
A XX. század második felének legelterjedtebb energiahordozója a földgáz lett. A földgáz mind egyedi mind csoportos fűtésre felhasználható, mert szállítása gazdaságos, felhasználása könnyen szabályozható, mérhető és tiszta. A csoportos fűtés jelentősége a XX. század közepén értékelődik fel, ekkor épülnek világszerte a lakótelepek. A lakótelepek fűtésére máig legalkalmasabb fűtési rendszer a távfűtés, melynek lényege a központilag felmelegített víz (gőz) eljuttatása a lakóépületekbe. A felmelegített víz szállítása csővezetéken történik, ami a legolcsóbb szállítóeszköznek tekinthető.
A XXI. század a megújuló energiaforrások felhasználásának évszázada lesz, mert a jelenleg használt szénhidrogének mennyisége véges, a megújuló energiaforrások (mint a nevük is mutatja) napról napra újratermelődnek. A távfűtés jövője is –az előrejelzések szerint– a nap-, a szél-, a biomassza-erőművek, valamint a geotermikus fűtés fejlesztésében keresendő.
Szeged város területén 1972 óta létezik távhőszolgáltatás. Fejlődését a tömeges lakásépítési program határozta meg, a legdinamikusabban 1972-1989 között növekedett a távfűtött lakások száma.
Amíg 1972-ben 3.352 otthon volt bekapcsolva a távfűtésbe, addig 1989-ben ez szám meghaladta a 27 ezret, 1993-ig minimális növekedés történt, mely 27.359 lakás bekapcsolását eredményezte.
Lakóterületek, övezetek építésével párhuzamosan épültek ki a távhőszolgáltató berendezések is: fűtőművek, hőközpontok jöttek létre és távvezetékek épültek ki a hőenergia szállítására.
A távhőszolgáltatást 1972-től 1991-ig a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat (VGV) mint közüzemi vállalat látta el Szeged város területén. A szegedi tömeges lakásépítés valamint a megnövekedett fogyasztói kör indokolta, hogy a Városgazdálkodási Vállalat Távhőszolgáltatói Főosztálya 1991-től önálló vállalatként működjön tovább. Az önálló társaság 1999 novemberéig látta el a távhőszolgáltatási tevékenységet SZETÁV Kft. néven.
1999 novemberétől városunk távhőszolgáltatását az 51%-ban Önkormányzati, 49%-ban magántulajdonban lévő Szegedi Hőszolgáltató Kft. látta el.
Társaságunk jogelődje az IKV Zrt. 2015. április 16-án átvette a távhőszolgáltatás ellátását.
2016. július 01.-én az IKV Zrt-ből kiválva társaságunk Szegedi Távfűtő Kft. néven látja el a távhőszolgáltatást Szeged város területén.
Társaságunk jelenleg 23 db fűtőművet üzemeltet fűtési- és használati melegvíz szolgáltatás céljából.
Társaságunk feladata a mindenkori időjárási körülményeknek megfelelő hőenergia termelése és eljuttatása fogyasztóinkhoz. Hasonlóan fontos feladatunk a folyamatos és zavartalan használati melegvízellátás biztosítása. Társaságunk törekszik a szolgáltatás megbízható és jó színvonalú működésére.
